Egy kicsit a régi önmagamról

Kiskoromban mikor még ovis voltam mindenki azt mondta hogy mennyire szép kislány vagyok (vastag szálú gesztenye barna hajam és fekete szemem van), akkor ezt én is így gondoltam.De minden megváltozott amikor általános suliba mentem......
Volt egy lány, Linának hívták és nagyon szép volt,( szőke haj, zöld szem, makulátlan bőr)egyszóval tökéletes és felettébb gőgös is volt... :( és ettől az önbizalmam is elég jól lecsökkent. Az mégjobban tetézte a dolgokat amikor 4.ben eltört az orrom...és nagyon görbe lett.., ezzel elcsúfítva az egész arcomat. Ezek után borzalmasan csúnyának éreztem magam...nem gondoltam hogy bármelyik fiúnak is tetszenék...amikor ott a Tökéletes Lina akinek szép pisze orra van (olyan ami nekem is volt régen.)
Lina szép lassan a porba tiporta az önbecsülésemet...akár tudatos volt a részéről akár nem, nagyon megbántott...
Ráadásul ott volt a legjobb barátnője is Franci, aki szintén nagyon szép volt, viszont ő elég nyiltan kifejezte az utálatát mások iránt..., többek között felém is.., miatta sírtam először az iskolában... :( amikor is egy nap "játszottunk" és olyan dolgokat vágott a fejemhez amik nem is voltak igazak..., azt is tudni kell róla hogy egy nagyon önfejű, hisztis kislány volt, és ha nem úgy mentek a dolgok ahogy ő akarta akkor simán megütötte, szekálta, piszkálta az "ellenszegülő"gyerekeket. Rólam elkezdett pletykákat terjeszteni, és egyszer meg is ütött és addig piszkált míg el nem kezdtem sírni. :( szörnyen megalázottnak éreztem magam. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. (Otthon nem mertem elmondani...)
Attol a perctől kezdve inkább meghúztam magamat az iskolában és mindenkihez kedves voltam, még azokhoz is akiket valójában utáltam.... így senki nem tekintett rám vetélytársként, vagy ellenségként. 8.ban igy mindenkiben egy kedves, aranyos, vicces énem maradt emlékül....így láttam a legjobbnak.
De azért voltak igazán jó barátaim is, például.:Sztella , Gréti,Adél velük 8.-ig igazán szoros kapcsolatot építettem ki. :)